Kibdi Ervin: Emlk
Pr vvel a nagy hbor utn
Vettem egy kutyt a sintrtelepen.
Mikor a ketrecbl kiengedtk
Csak futott krbe-krbe, sebesen,
Mint aki nem hiszi, hogy szabadul.
Majd lelt s vlteni kezdett vadul.
vlttt fjdalmat s szabadsgot.
Harapst, bocsnatot, haragot
S ktsgbeesve vltttek hozz
a rcs mgtt bent maradt rabok.
vltttk a knt, a bzt, a rcsot,
a hallflelmet, hogy iszony
a drt, ami a brkbe vgott
s az letket, mi oly szomor.
Az odavetett dgletes kemny hst,
az ihatatlanul bds vizet,
a bordatr, szmtalan sok rgst
s az embertelen emberkezeket.
Csupa szomor s ismers dolgot
panaszolt az vlts dallama,
mintha egy trtnelemknyvbl szlott
volna mltunk megidzett szava.
Aztn lassacskn nma, sket csnd lett,
Lecsillapult a rmes hangzavar.
Majd lbamhoz simult, mintegy jelezve,
hogy tlem meneklni nem akar.
s elindult velem a szrke srban
a vrosszli flig-utakon
egy darab sprga volt csak a nyakban
s mindkettnkben nagy-nagy nyugalom
s mg sokig n voltam neki minden
boldog volt, okos vidm, szabad
- gondolatom kutatta szemeimben;
s n hordtam neki a nagy csontokat.
De elparancsolt mellle az let,
hogy hov tnt el, nem maradt tan
s biztos tudom, hogy mr azta
csak kutyapor s csak kutyahamu.
, lttl mr szemeket a rcs mgtt?
Jrtl mr kint a sintrtelepen?
A remnytelensg, a ktsg kztt
Gondolkoztl mr nha ezeken?!
Most st a nap s gy ragyog az let,
a jv kp csak csupa remny.
A szomorsgra itt semmi szksg
s boldog az, kinek szve kemny.
De ne mosolyogj, ne nevess ki rte,
Hogy megint llatokrl szl dalom,
klnben, az sem bntana, ha gnyolsz,
n ezrt mg a gnyt is vllalom.
Tudom, hogy sok ms baj is van e korban;
hsg, betegsg, nyomor, hbor,
A boldog gyermek kevs a vilgon
S mg mindig nagyon sok a szomor.
Ht munklkodj az emberek jltn
s sorsuk majd biztosan flderl.
De ne menj el a h llatok mellett,
ne hagyd el ket rzketlenl.
Bizony, ha nem tudod megrteni
Egy kbor kutya hald nygst,
h, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnd
enyhteni az ember szenvedst??????
AJÁNLOM AZ OLDALT
