Mi�rt fogadjunk �r�kbe �reg kuty�t

Sorban ahogy r�m n�ztek, elhagyt�k az �lam,

"�reg, megt�rt, ki�gett, sz� sem lehet r�la",

Lej�rt az ideje, nem fut se nem j�tszik,

Megcs�v�lj�k fej�ket: "jobb lesz majd egy m�sik",

Rozzant kicsi �reg, alig tud m�r menni,

Nem lesz ennek gazd�ja, soha t�bb� senki.

Volt egyszer otthonom, volt egyszer fekhelyem,

H�zamban j� meleg, t�lamban �lelem.

Fejem �sz�l, szemem lassan nem l�t,

Ugyan, ki akar ilyen elesett kuty�t?

Csal�dom �gy d�nt�tt, nem vagyok m�r r�sze,

Mindig �tban vagyok, rontom az �sszk�pet,

B�rmilyen ments�g, amit kital�ltak,

Menti-e tett�ket, k�ldtek a hal�lba.

Itt �l�k bez�rva, a napok peregnek,

Fiatalabb t�rsaim lassan mind elmennek.

Mikor m�r majdnem v�ge a rem�nynek,

Megl�ttad arcomat, �s megmentett�l v�gre,

V�n l�baim g�rb�k, �veges a szemem,

De �rezted m�g mindig megvan az �letem.

Hazavitt�l, adt�l �telt, s puha, meleg fekhelyet,

A te p�rn�dra hajtottam, f�radt, �reg fejemet.

�t�lelt�l sokszor �s j�tszott�l velem,

Halkan f�lembe s�gtad, mennyire szeretsz.

�letem nagyr�sz�t, tal�n m�ssal �ltem,

Ett�l csak m�g jobban megbecs�llek t�ged,

�s �g�rem megteszek mindent, hogy mit kapok

Visszadjam neked, �rezd h�l�s vagyok.

Egy h�tig vagy �vekig, leszek tal�n veled,

Osztozunk mosolyon, k�ts�gen, k�nnyeken,

S mikor Isten �gyd�nt, v�gleg el kell mennem

Tudom, hogy s�rni fogsz, meggy�szol a sz�ved,

S mikor el�rem a Hidat, hol minden kezd�dik,

Lelkem, sz�vem, h�s�gem, mind hozz�d szeg�dik,

�s hencegek szerte, arr�l ki v�ns�gem meg�rtette,

Szeretett, �polt, utols� �veimet sz�p eml�kk� tette.

Leford�totta: Fazekas Emese